Meglepően meleg az időjárás. A fű olyan zöld, mint tavasszal. Néhány aranyvessző virágot is láttam már. Ezen felbátorodva, néhány ágat levágtam és bevittem a házba, hátha kivirágzik. Kb egy hetet vártam, de semmi. Ma kidobtam az ágakat.

A díszkert hátsó részét végigraktam. Készen vagyok. Egyszer majd megmérem, hány méternyi támfalat sikerült rakni...Egy csomó törmelék maradt. Ádámmal ma kitűztük a törmelékből rakandó kis dombocska kerületét.

A szerencsétlenül ültetett bambuszt másfél méterrel arrébraktam, nem hiányzik a perpatvar... Talán még jobb helyet is találtam, mert a lecsorgó esővíz majdnem közvetlenül a bambusz gyökeréhez jut majd...

Már megint Patricia Beucher.... A kis laza stílusában odavetette, hogy félárnyékba fuchsiát érdemes ültetni. És tényleg... A díszkert félárnyékos, jó vízelvezetésű virágföldet tudok produkálni a komposzt-dombomból, ráadásul kb 1 méterrel magasabban van és ferdén álló lapály (egy kis lapos amfiteátrumot kell elképzelni, tavaszra teljesen,egységesen befutja a nyuszifül. A víz ott van egy karnyújtásnyira, úgyhogy megvan A növény, ami a központi dísz lesz.

A fuchsia magellanica télálló. És milyen jó, hogy az apósom kertbuzi :) van is fuchsiája, megkérdezem, honnan szerezte be.

Két hete, november végén nyírtam utoljára füvet és kijárattam a fűnyíróból a benzint. Ma olajat cseréltem, megtisztítottam, és eltettem télre.

A hintákat is leakasztottuk Ádámmal és védett helyre vittük. A tél mostmár tényleg jöhetne...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.