Patricia Beucher, a Lusta kertész írója javasolja a kerti napló vezetését. A könyvet tavaly vettem meg, de csak most jutottam oda, hogy meg is fogadtam a tanácsát. Fölöslegesnek éreztem végigkövetni a földtúrás robotját, a mocsok elhordását, pedig most milyen jól jönne dokumentálni, hogy két év alatt mit végeztem! 

A javaslat valami régi füzetről és előhívott fényképekről beszél, de kissé meghaladott. A blog kényelmes forma, és a digitális képeket is könnyebben beilleszthetem majd.

A múltat most nem fogom elésorolni, unalmas, ha azon kell közben törnöm a fejem, hogy mit is kell MOST tenni. Ha odaérek egy témával, akkor a múltat is megemlítem, ahol lehet, fényképpel.

2009es zöldséges/fűszeres próbálkozások:

Hónapos retek, február végén vetve. Eddig kétszer ettünk belőle, mogyorónál kissé nagyobbakat. Gondolom, az elégtelen öntözés... Karakteres, harsány ízű retkek voltak, kicsit meg is lepődtem az első " szüret" után. Szóval ez a retek IGAZI íze. Nem támadta meg semmi, nem pudvásodott. Jövőre figyelek az öntözésre. Nem gondoltam volna, hogy március, április ennyire kevés esővel jár. Legalábbis én így emlékszem ezekre a hónapokra...

Metélőhagyma. Lusta kertész stílusban. Egyik éjszakai bevásárlás során megfogtam a legnehezebb cserepet, amelyikben a legegészségesebben nézett ki a növény, és megvettem. Jól érzi magát. Lehet menőzni vele, hogy van. Még nem ettünk belőle. Nagyjából április közepén ültettem.

Borsmenta. Azt hittem kifagyott. Ideköltözésünk táján, 2006 novemberében kaptam egy cseréppel az apósomtól (róla még sokszor lesz szó), és egy melegebb napon elültettem. 2007-ben letaroltuk, újranőtt. 2008-ban csak bénázott, talán egyszer csináltunk belőle teát, és elszáradt. Most meg bátortalanul növöget, nem is fogom bántani, hadd erősödjön, bokrosodjon. Trágyát kap majd.

A teája Marokkót idézte, ott főzték friss levelekből a nagyon cukros mentateát. 1996-ban jártunk arra... Nem azok a wahabita fehérköntösben járók, még sört is lehetett kapni, de mindent csak módjával. A kávét ugyan kínálgatták, de a mentatea olcsóbb volt, a kiülős helyeken mindenhol teát ittak. A mentatea nem számít ajzószernek, így bármennyit meg lehet belőle inni. Az elején furcsálltuk, hogy a 45 fokos durva melegben ezzel kínálgatnak, de megszoktuk, a forró tea mellett a hőség elviselhető volt... 

Na, ennyi nosztalgia után a kerti teendők....

Szombaton, elsején csináltam egy "kukoricaföldet". Kb 1,5 négyzetméter, öt sor, 25 cm-s sorközzel, a javasolt tövek közti távolságot felezve vetettem el. A gyermekek teljesen odavoltak az örömtől, hogy megyünk kukoricát vetni... Amíg aludtak, felástam a kis parcellát, kiirtottam a farkasalmát és a csalánt, és az amúgy épp forgatandó komposzt alját, ahol már szép fekete volt, odatalicskáztam és beforgattam. 3 talicskával ki is ürítettem a kettes számú komposztdobozomat. A földből megint egy félzsáknyi építési törmeléket, üvegcserepeket, ajtózsanért, drótokat, égett csontvégeket ástam ki... (A kert takarításáról majd egy külön írást tervezek) Alaposan megöntöztem, és a letarolt farkasalmával valami keretfélét csináltam köré, inkább csak jelzésnek. Szóval, csinosan előkészítettem a földdarabot. A gyermekek egy-egy tasakkal a kezükben, mint a kislibák követtek, amikor kijelentettem, hogy most lesz a vetés. Mindkét tasakban holland hibrid csemegekukorica volt, a tasakjukat feltűztük a barázdák végébe szúrt botokra, majd beírom a pontos adatokat. Emma tasakja volt a kisebb, a vörös csávázott kukoricát már nem engedtem kézbe venni. Ádám kissé csalódott volt, amikor az ő nagyobb tasakjában hétköznapi sárga kukoricaszemeket látott, de elmagyaráztam, hogy a csávázás ott is rajta van, csak nem látszik. Három sor lett a "sárga" kukoricából és két sor a "vörös kukoricából". Ádám komolyan megjegyezte, hogy eddig úgy hitte, hogy a kukoricát úgy csinálják gyárban... Ha nem is nő ki egyetlen tő sem, akkor már ezért az egy mondatért megérte a hétvége.

Vasárnap komoly gyermekhadsereg szállta meg a kertet, és a kert jól vizsgázott. Semmilyen kiálló dolognak nem futottak neki, nem estek betonra, stb. A hinta-már többször megállapítottam- nagyon rossz helyen van, egy töredezett betonalapon, amit már két éve is terveztem feltörni, de a sürgősebb teendők megakadályoztak. Talán majd idén nyáron. Egyébként úgy volt, hogy Ádám láza miatt a buli elmarad, és Viki egy játszótéren bonyolítja le a "nősténytalálkozót" (6 évvel ezelőtt négyen terhestornára jártak, és megkedvelték egymást, azóta is tartják a kapcsolatot. 6 év alatt a négy csaj alatt 7 gyermek termett, mind a hét itt rohangált a kertben). Úgy gondoltam pont időszerű lenne kitakarítani a kerti sütőt, hogy előkészítsem az újraépítéshez. Ádám néhány óra alatt meggyógyult, így a buli maradt, és főztem a patyolattiszta sütőben egy rendes adag gulyást. (A főzés, és egyéb logisztikai feladatok-a kicsikkel való labdázást is beleértve- volt az anyák napi ajándék Vikinek). Szóval, kb 20 db samott tégla, vízüveg, és cement kell, hogy a belsejét kiépítsem. A külsejéhez jó lesz mészkő, amit a kertben találtam. (Valaki egyszer megjegyezte, hogy egészen ügyesen próbálkozom a sziklakerttel... A gazzal benőtt kőkupacra értette :))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.