Szeptemberben tovább folytattam a betonplacc feltörését, hatalmas földfelület szabadult meg a betontól, viszont rájöttem, hogy nem tudom már befejezni a feltörést, és így nem fogok füvesíteni. Tavaszra marad. Valahogy mégis el kell jutni a kert hátsó részébe, így több hétvégén át a lerombolt harmadik sufni használható tégláiból kerti járdát raktam. Szép kanyargósra sikerült.

A feltörés során rengeteg apró törmelék keletkezett a nagyobb betondarabok mellett, azokat felhalmoztam a (valamikor a betonplacc közepéről kinövő) égerfa köré, és földet hordtam rá. A nagyobb betonkoloncokból folytattam a támfal rakását, és elhatároztam, hogy a díszkert mögött végigrakom. A lebetonozott régi tér nagyjából egynegyede még vár a csákányra.

Közben eszembe jutott, hogy tavasz végén kiszedtem a tulipánokat és nárciszokat. A díszkert mögött futó kis támfal útjában még 2007-ben (rosszul) ültetett kecskerágók voltak, kiszedtem azokat. A hagymásoknak új, ideiglenes hely kellett, a kecskerágókat is valahová el kellett pakolnom, hogy amíg ki nem találom, hová kerülnek, valahol éljenek, úgyhogy két kiemelt ágyást építettem a sufnik anyagaiból. A kiemelt ágyakba természetesen rendes föld dukált, így kiürítettem a komposztdombomat, és a megfelelő földet rászórtam. Természetesen, ez azzal járt, hogy a hátramaradó anyagot újból dombba kellett rendeznem. A kiemelt ágyak kifejezetten nyomorékul néznek ki, de könnyen dózerolhatók, ha reményeim szerint 3-4 év múlva a kertnek annak a sarka is helyreáll... Ha a virágok, dísznövények a helyükre kerültek, az ágyásokba zöldséget ültetek-majd.

Szóval, úgy éreztem magam, mint a kiskakas, aki vízért fut a kútra, de a kút csak akkor ad vizet, ha hoz neki koszorút. Ahelyett, hogy a feltöréssel foglalatoskodtam volna, előbb még meg kellett teremtenem a járkálás lehetőségét és el kellett pakolnom a növényeket.

A körték beértek, a kis körtefán akkorák nőttek, mint az öklöm, ha nem nagyobbak... Szerencsétlen fa alig bírta tartani az ágait. Amit nem a madarak és a hangyák  csipegettek el az érés alatt, azt Emmával megettük. A kert sarkában egy eddig észrevétlen körtefa rendesen nekiindult, nagyon finom citromízű körtéi vannak.

Az ajándékba kapott málnatövek közül egy élt túl. A többi elpusztult a szárazságban. Nem öntöztem...

 Úgy tervezem, hogy a komolyabb fagyokig folytatom a betontörést és felszedem a harmadik sufni romjait, hogy ott is füvesíteni lehessen tavasszal...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.