Eltelt a nyár.

Júliusban három hétig szabadságon voltam, két hetet külföldön, aztán egy hetet Balatonnál.

Két hét után hatalmas fű és gaz fogadott, de hamar úrrá lettem rajta.

Mielőtt elindultunk, legyomirtóztam a díszkert előtti pázsitot, majd a harmadik hét elején még egyszer. Egész tisztességesen helyrejött, de nagy közök maradtak és a felrakott árnyékvitorla miatt egy nagyobb területen kiszáradt. Szeptemberben leveszem a vitorlát, és fűregenerációba fogok.

Július végén, amikor visszatértem, úgy döntöttem, végre nekifogok és feltöröm a betonplaccot. Eddigi eredmény Augusztus végéig: a terület nagyjából fele feltörve, és nagyjából harmada beborítva földdel. A feltört betontömbökből száraz támfalat építettem. Még egy komoly mennyiséggel kell számolnom. És talán még egy eltört csákány-nyéllel. És még egy durva lumbágóval :)))

Egy unalmas délutánon ledöntöttem a legutolsó sufnit is. A téglákat még nem hordtam el, de lassan ennek is ideje, kezdhetem a föld felásását ott is.

A felső kertszomszédok már rutinosan lepakolják az összesepert fenyőtűiket hozzám, így rengeteg mulcs-anyagom van, ennek megfelelően a puszpángsor nem néz ki annyira gyászosan...

A kukorica megérett, várom a gyerekeket, hogy learathassuk a termést.

A nyuszifülek tették a dolgukat, szépen terjeszkednek, ha így haladnak befogják az egész díszkertet az év végére, ahogy terveztem...

A suttyomban elültetett három tő vadszőlő szorgalmasan elkezdte a futást, és a legárnyékosabb sarokba ültetett borostyán is megindult. 3 év múlva látványosan eltakarják a legcsúnyább falfelületét a háznak.

Indulok is, vár a csákány megint :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.