Attila cimborám szívességből a kis lakásban lakik, és úgy gondolta, főz nekünk egyet. Pont június 24-én, Szent János napján. Vikivel gondoltunk egy nagyot és meghívtuk néhány kedves ismerősünket, enni, inni, tüzet ugrani. A kertet bevilágítottam az örökölt lámpákkal, és el is indult a mulatság, ahogy illik. Emma beverte a fejét, el kellett vinni a Szt. János kórházba egy kis ragasztásra, de a buli folyt tovább. Egészen ötig, virradatig mulattunk. Tüzet ugrottunk, ahogy régen, gyerekkoromban halványan emlékszem. Annyi a tanulság, hogy hatékony világítást kell tenni a lépcsőkhöz. Egyébként pedig szívesen megismételném, pl. augusztus 20-án. Főleg, ha lehetne tűzijátékozni....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.